Renée és Gus blogja

Július vége felé világossá vált számomra, hogy szükségem van valakire, aki segít, aki tapasztalt a témában. Az angol oldal szerkesztőjére akaszkodtam rá, de háromból csak egy levelemre válaszolt. Vancs barátnőm ez idő tájt egy nem létező e-mail címről daemonos képeket kapott. Eltökéltem, hogy megkeresem, ki küldözgeti ezeket; tud a daemonokról, talán még segíthet is. Ám mivel hamar kiderült, hogy az e-mail cím nem létezik, nem volt más választásunk, várni kellett. A harmadik kép azonban végre meghozta az eredményt; ott volt az e-mail cím. Azt a részt, hogy bemutatkozó szöveget kell írni, el se olvastam, hanem azonnal írtam egy üzenetet és elküldtem. Másnapra érkezett egy kissé csípős hangú üzenet, ami nem is csoda, ha megnézzük kritikus szemmel, miket is írtam. Kissé be voltam pörögve, írtam pár hülyeséget, de ennek ellenére elment a második levél is. Így ismerkedtem meg Drainával. Felvettem skype-ra, és szépen eloszlattam a rólam mint hülyegyerekről szóló elméleteit. Összebarátkoztunk, segített a dolgokban. Kiderült, hogy ő sem látta a daemonát sokáig, aztán valamit az agyában elrendezett, és onnantól ment. Adott egy segítséget is, hogyan láthatnám Gust. Azóta sem sikerült, de egyszer összejön.
Vancs barátnőm szépen haladt a daemonozással; később kezdte, és előrébb tart, mint én. Beszél vele és látja. Azonban egyszer történt egy különös dolog, amit mai napig nem értek sem én, sem Vancs. A daemona fokozatosan elkedvtelenedett, alig beszélt, és egyre ritkábban lehetett látni. Később meggyógyult, de nem tudtuk, mi volt a baj. Gus állandóan azt fújta, hogy nem az én dolgom, amiért kicsit dühös voltam; segíteni akartam a barátnőmnek, és a tehetetlenség valami szörnyű volt.
De hogy valami aktuálisról is beszéljek végre, ne csak a múltbéli történteket fújjam: lóneveldémbe jött egy 11 éves lány, Yvette, akit felvettem skype-ra. Beszélgettünk, és elhatároztam, hogy megmutatom neki az MDK-t. Mondta, hogy ő erről már régen tud, a szülei mondták el neki. Megjegyzem, én is ilyen daemian családot akarok, vagy legalább olyat, aki meghallgat, tud róla, elfogadja, még ha nem is csinálja. Nem jó érzés, ha a szüleid elől el kell rejtened egy ilyen szuper dolgot. Yvette látja is, hallja is, és vele ez a daemon-kór már kétszer megtörtént (daemon-kórnak neveztem el ezt az elkedvtelenedős dolgot) Állítólag Gus tudja, mitől van, és el kell mondania. Komolyan, már kezd elegem lenni, hogy ő, aki alig ismer, rögtön az én daemonomtól akar választ. Draina talán tudja, mitől van, de jó hónapja nem beszéltem vele; eltűnt a netről, szerintem csak sok a tanulnivalója. Úgyhogy még majd vallamit Yvettet, és várok Drainára, mert végre jó lenne tudni azt is, mi van vele, meg azt is, hogy mitől van a daemon-kór, mivel lehet megelőzni. Személy szerint mondom, azért nem akarom, hogy ez velem is megtörténjen, meg talán senki sem akarja. Yvette elejtett pár furcsa megjegyzést, úgyhogy figyelni fogom, mert van pár tippem.
Majd ha felmentünk a szobámba még előveszem Gust (na most ezen felháborodott egy kicsit) mert sokmindent át kell beszélnünk, és ez még magába foglalja a karácsonyi ajándékokat meg az ő látását is (hisz ki mondta, hogy feladom?)
De hogy egy kicsit még meséljek róla, mert egyszerűen nem birom ki (most dagad az egoja, én mondom, ráadásul veszekszik velem, hogy minek kell ezt leírnom, én meg szépen elmagyarázom, hogy ez egy blog, és nem ér, ha csak én írok és róla csak szó van) Kedvenc mondata nehéz időkben, hogy majd csak lesz valahogy. Van néhány ember, akiket utál (azóta én is, mert rájöttem, milyenek) és rájuk kiabálni szokott, még jó, hogy az illetők nem hallják, mert jó kis vádak zúdulnak a fejükre. Gus formáit nézve volt már egér, vadmacska, hermelin, hóleopárd és holló is (meg veréb - tette hozzá most) Mikor láttam egy alkalommal, hermelinből változott egérbe, máskor meg megint hermelin volt. A többit inkább éreztem meg szoktam kérdezgetni, innen van a hollós is (vagy az varjú volt? rigó volt, amnéziás - szólt most ide. Mostantól amiket mond zölddel írom) Mint látszik, néha azért még kapok a beszólásokból, és ez egyáltalán nem zavar. Ő olyan, amilyen, el kell fogadni, elvégre megváltoztatni nem nagyon tudom. Draina mondta egyszer, hogy ők (mármint a daemonok) mindig olyanok, amilyennek lenniük kell. Talán elsőre nem is értettem, de valahogy éreztem a lényegét (nekem megérzésekből nagyon sok van, legtöbbször be is jönnek, szóval lehet hogy jósdát nyitok :D ) és később meg is értettem, mire mondják. Mert ha szomorú vagyok, akkor képes megvigasztalni, ha magányos vagyok, mindig ott van velem, és egyszerűen jó vele beszélgetni. Általában csöpögősnek tartom, ha valaki ezt mondja, de teljesen megváltoztatta az életem.
Az angol daemonos honlapon lehetett venni pólót (miért ne csináljanak belőle businesst? Na, nekem elég az oldal, nem kell még bolt is hozzá) és feliratok is voltak rá. Pár nagyon tetszik, leírom most ide:
 No, I don't know where the 'ae' is on the keyboard
 Nem, nem tudom, hol van az 'ae' a billentyűzeten.
Ez onnan jön, hogy a daemon szót általában egybevont ae-vel írják (æ) és ez a karakter nincs rajta magán a billentyűzeten, de a start menüben van egy karaktertáblázat, onnan például el lehet érni.
 Think demons are scary? You haven't met my daemon
 Ijesztőnek gondolod a démonokat? Még nem találkoztál a daemonommal.
Általában a daemon szóról mindnekinek az ördög szinonímája, a démon jut eszébe. És ez talán azt is jelenti, hogy a daemon annyira zsarnok (ez nem igaz) hogy ijesztőbb mint egy démon (már ha léteznének démonok)